Köszönetnyilvánítás és felhívás

Már a második blogomat fejeztem be, magasságos! :o Azt nem mondanám, hogy mennyire szalad az idő, mert ezt a történetet már októberben be kellett volna fejeznem, ehhez képest márciusi dátummal kerül ki ez a bejegyzés, de az igaz, hogy a Hotel epilógusát mintha tegnap írtam volna. Erre most már ennek az epilógusa is itt virít kint... Még mindig hihetetlen, hogy annyi befejezetlen, félbehagyott, sőt el sem kezdett blog után pont egy sorozatot vagyok képes legyártani. Persze most már főleg bennem van a késztetés, hogyha már ennyit ledaráltam, akkor csináljam is végig, mert egyszerűen nem követhetek el akkora hibát, hogy hagyjam a levegőbe lógni ezt az összetett történetet, aminek a fele bőven hátra van. Meg amúgy is, meg kell tisztelnem azzal a Himup párost is, hogy külön blogot szánok nekik, nem diszkriminálhatom őket. :D Arról nem beszélve, hogy ilyen terén bírom a kihívásokat és előreláthatólag a The cursed forest sokkal keményebb dió lesz kivitelezés szempontjából a Hotelnél és a Daemonnál. Mert ugye az előző két blog össze lett kapcsolva, mindenki láthatta, azonban a harmadikat belefűzni nem lesz gyerekjáték, tekintve, hogy utána már jönni is fog a negyedik, lezáró blog...
Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a 'TCF' történései milyen nagy kihatással lesznek az összegző blogra, ami a Fight for freedom címet kapta. Azzal fog bezárulni a Daemon által is félig nyitott kör, köszönhetően a sok összekötő kapocsnak és a felbukkanó szereplők közös múltjának. Természetesen már a Hotel végénél felvillant a fejemben a villanykörte, hogyan fog végződni maga a Fight for freedom is, ezért arra intelek Titeket, kedves olvasóim, hogy ha netalántán éreztek késztetést ahhoz, hogy a Hotelt és a Daemont újraolvassátok, akkor tegyetek úgy, mert szükségetek lesz a későbbiek megértéséhez. Ráadásul olyan a sorozat vége, hogy inkább most "görcsöljétek ki magatokat", mert a közeljövőben erre nem lesz lehetőségetek. :D Írás terén ismertek már, tudjátok, mennyire szeretek "plot twistes bűncselekményeket" elkövetni.
És, ha már a csavaroknál tartunk, nem kell elkeserednie annak, aki megszerette a Daemon szereplőit. Ha nem is kompletten, teljes élet nagyságukban, de említés gyanánt vissza fognak térni, tőlük sem kell megválnunk. Láthattátok, a Hotel szereplőinek sem kellett teljesen búcsút intenetek. :) Persze ez magától értetődő szorosan összefüggő történetek esetén, amik egy univerzumban játszódnak. Mindenesetre, ha esetleg valaki csalódott lenne, hogy az itteni kedvenc szereplője nem fog visszakacsintgatni a TCF-ben, az se aggódjon, bőven lesznek olyanok, akik be fogják tölteni az űrt, mi több, talán egy-két Hotel-szereplőre is számítani lehet majd... ;)
Ebből következik egy fontos felhívás: aki eddig nem olvasta különös figyelemmel a Hotel és/vagy Daemon részeit (avagy az összeset), csak ímmel-ámmal, az nagy bajban lesz a TCF-nél, sőt a Fight for freedomot egyáltalán nem fogja érteni. Ezért már most verjék ki a fejükből azok azt, hogy a TCF-t se fogják normálisan olvasni, akik az előzőeket nem és majd ráérnek a Fight for freedomnál felvenni a fonalat, mert nem fog menni a dolog. :D Meg is sértődnék, hiszen nem azért szenvedtem egy négy részes sorozat első felével, hogy fél vállról lehessen venni a végét. Szóval, két választási lehetősége van itt mindenkinek, és ha valaki rosszul dönt, az később ne rinyáljon, hogy xy szálat mikor, miért és hogyan alakítottam úgy, ahogy, vagy yz szereplőnek mi köze van za szereplőhöz... Átdolgozott Barátok közt effektus, that's it.
Mivel ez az utolsó bejegyzés ezen a blogon, ez a vallomások helye. Mint láthattátok, tucatnyi mellékszál volt, amikből további szálak jöttek/jöhettek volna létre, ezért nem is lett mindegyik elvarrva, akárcsak a Hotel esetében. Viszont a Daemon egyértelműen eseménydúsabb volt, szereplőből is több volt, így a blog dupla ilyen hosszú lehetett volna. Sajnos sok-sok cselekményt, párbeszédet ki kellett hagynom, különben azt a sok mindent fizikai képtelenség lett volna összezsúfolni 24 részbe, de a Hotel miatt nem tehettem meg azt, hogy a Daemon hosszabb legyen. Nemcsak időhiány, lustaság, más teendők miatt, hanem elvi kérdések miatt sem, nem lett volna értelme változtatnom a már kialakított sémán. Ez szomorú lehet azoknak, akik több véres jelenetre, több brutalitásra számítottak, de szerintem az eddigiek ugyanúgy megtették a hatásukat, beváltották a várt reményeket (legalábbis én elégedett vagyok Daehyun teljesítményével, lol), elvégre nálam inkább az angst a jellemző, mintsem a horror. Elég horrorisztikus élmény lesz majd a Fight for freedom önmagában is. :D
Továbbra is tengernyi köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik elejétől a végéig nyomon követték a Daejae párost övező rejtélyeket, miérteket. Ezt például abban a formában fogom még meghálálni, hogy lehetőleg sok kérdésre fogok választ adni a maradék két blog keretein belül. Gondoskodni fogok róla, hogy ne érezzétek időpazarlásnak azt az időt, amit a történeteim elolvasására szántatok és remélhetőleg még fogtok is. Már az siker számomra, ha ennyi emberhez el fog jutni az az üzenet, amit ezzel a mindenséggel akarok megfogalmazni. Egyértelműen nem óhajtom mindenkinek konkrétan a szájába rágni, mi volt a célom a sorozattal, jöjjön rá mindenki maga. c:
Pipák, kommentek, ismerősnek jelölések, díjak, lájkok, feliratkozások, Google+ és Youtube-csatornás követések, postán küldött ajándékok... Talán még az sem lenne elég kifejező, ha a világ összes nyelvén meg tudnám köszönni a felsoroltakat. Sőt, nektek köszönhetem azt, hogy van normális hobbim, vannak bizonyos elképzeléseim a jövőmről, s a többi. Ezt az érzést semmi, senki más nem pótolhatja. Jó is lenne azt mondani, hogy ezt egyszer mindenkinek meg kéne tapasztalnia az életében. :)

Tények a blogról és a történetről:

- Aki eddig nem figyelte meg, nézze csak meg a fejlécen szereplő elemeket. Ha jobban belegondoltok, például nem véletlenül illesztettem bele egy tükörbe a címet. Igen, a blogkinézet megint egy allegória. :D Ezért sem bíztam soha másra a blogjaim kinézetét (sorry, blogdesing oldalak).
- Gondolom nem mindenki látta a trailer videót annak ellenére, hogy a menüben linkelve van. Üsse kavics, ide is linkelem, hátha valami még csak most fog leesni Nektek, miközben nézitek a képkockákat. :D (ezt a videót látva lehetett volna sejteni a komplett sztori haladását...)

- Emlékeztetésül egy részlet a Hotel 13. részéből: "Orkán erejű szél, kavargó energiák, elkerülhetetlen elmúlás, valamint egymásba hajló nappal és éjszaka jellemezte Zelo újabb rémálmát. Mintha a Dante-féle pokol hetedik körébe került volna, akkora forróság uralkodott a lakosztályában, és olyan borzalmas képzetek gomolyogtak előtte, mint egy megannyi képzeletbeli démonnal összezárt elmegyógyintézet zárt osztályán, a tébolyultság határán." Bizony, már a Hotel felénél tudtam, hogyan fogom folytatni a sorozatot. :D 
- David Guetta és Nicki Minaj közös dala, a Turn me on dalszövege jellemzi Daehyun szemszögéből a történteket.
- A Jung-ház kinézetre az American Horror Story 3. évadában szereplő Coven-házra hasonlít. Persze annál nagyobbnak képzeltem el, de sok elemet egytől-egyig onnan másoltam. (Tetszik az a ház, na.)
- Sok rész szinte ugyanúgy kezdődött, mint a Hotelben. Kinek tűnt fel? Szándékosan írtam így, ezzel is jelezve a két történet közötti párhuzamot és az egy idősíkot. (+ a szereplőgárdák közötti szálakat)
- A nyolcadik részben elhangzott 'az első éjszaka' kifejezés. Ez azért volt jelentős, mert míg Youngjae Yongguk közelmúltját álmodta meg (az előző és egyben első estéjét a hotelben), addig Daehyunnak ez volt az első éjszakája is a Darázsfészekben. Ezért volt az az utalás, hogy két fiúnak már megtörtént az első estéje egy-egy jelentős helyen és ebből adódóan következtetni lehetett, hogy az egyik Yongguk, a másik Daehyun. De Youngjae nem tudta, hogy valójában ismerik egymást, ezért volt az a rész annyira kusza. :) (félreértések elkerülése végett: Yongguk már a második estéjét töltötte a hotelben, mikor Daehyun az elsőt a Darázsfészekben, csak ugye Youngjae megint a múltat álmodta meg a gondnokról, nem a jövőt)
- Mikor anno a Hotelben Yongguk és Zelo tengerpartos csókjelenetét írtam, akkor vált számomra világossá, hogy Yongguk elveszett nővére, Natasha fontos szerepet fog kapni eme sztoriban. Így is lett. Mondjuk, ez utólag sejthető lett volna, mert abban a bizonyos részben Yongguk név szerint említette Daehyunt.
- Eddig nem derült ki egyértelműen, de apró elszólalások alapján ki lehetett következtetni, hogy ez a történet (és a Hotel is) 2013-ban játszódott. A Hotelből tudjuk, hogy Yongguk 20 éves, egyidős Daehyunnal, aki a harmadik részben mondta a '94-es születésű Youngjae-nek, hogy fél évvel idősebb nála, vagyis 1993-ban született. (Így Zelo '95-ös, 1 évet öregítettem rajta.) Sőt a tizennyolcadik-tizenkilencedik részben említésre került az Outlast horror játék, amiről Youngjae azt mondta, hogy előző ősszel jött ki az előzetese. Ha megnézitek YT-n, az Outlast első előzetesét 2012 szeptemberében rakták fel, szóval ez ismét igazolja, hogy a sztorik 2013-asak. :)
- ... azooonban, hogy senki ne unatkozzon, a két sztoriban egyes dátumok nem stimmelnek, ha egyeztetésről lenne szó. Nem fogom szó szerint leírni a problémát, de ennek is meglesz az oka a későbbiekben. :P
- Az Evil Within (amiről alább videót linkelek) azért volt kulcsfontosságú a történet szempontjából, mert Daehyun démon énje eredeztethető belőle. Mintha Kerberoszra utalna a címe: Belső Gonosz. Sőt! Néhány játékbeli jelenetet beleépítettem a sztoriba! Kíváncsi vagyok, mennyit vesztek észre ebből, ha megnézitek a videót. Bár egy videó vajmi kevés, hiszen ez a játék baromi hosszú. (és ugyanúgy agyzsibbasztó a vége, mint amilyen ennek a blogsorozatnak is lesz)
- Miért érdekes a 23. rész? Nos, megtörtént benne az első Daejae csók, míg a Banglo páros a Hotel 22. részben csókolózott először. Ebben nincs semmi különös, azonban a Daejae csók eredetileg ugyanúgy a 22.-ben történt volna, de aztán csúsztatnom kellett az eseményeket. Sőt, mind a két 22. részben szerepel a vámpír szó. Esküszöm, hogy ez nem volt szándékos, utólag vettem észre.
- Az egyik részben szerepelt ez a mondat: "Hinni a templomban kell, feltéve, ha azt nem teszi tönkre egy olyan szörnyeteg, akire nincs hatással a szentelt víz..." Ha elképzelitek ezt, akkor nem ugrik be egy bizonyos jelenet a Hotelből? :D
- Az epilógust írtam a legtovább. What a shame, ha azt nézzük, hogy a dupla részekkel milyen hamar végeztem...

A történetet ihlető játékok:

Ahogy a Hotel köszönetnyilvánításába is kitettem utólag az ihletforrásul szolgáló játékot (a bejegyzésért kattints ide [vagy ide, magáért a játékért]), most is megteszem ugyanezt. :)

Doors of Silence: (magyar)

Evil Within: (angol, de van belőle magyar is)

A blog számokban eme bejegyzés kikerüléséig:

- 12800+ megtekintés, ami egy csak leheletnyit haladta meg a Hotelét (ezért a blog "hosszabb élete" a felelős)

- 24 rendszeres olvasó (az irányítópulton 23-at mutat for kind of reason), ami még mindig nem oszt, nem szoroz, mert egyesek csak FB-n adták a tudtomra, hogy olvasták a blogot, de nem iratkoztak fel #lusták_még_erre_is_i_guess

- Kereken 200 közzétett megjegyzés, aminek a fele én vagyok a válaszok miatt. xd

- A prológusra 544 alkalommal kattintottak, az 1. részre 283-szor, ezeket a 7.-8. rész követi 261 megtekintéssel.

- A legjobb források a Facebook és a Hotel volt.

- A legtöbb komment nem meglepő módon a prológusra érkezett.

- Megosztásokat tekintve a 3. rész vitte a pálmát.

- Keresési kulcsszavak érdekességképpen: min yoongi, daemon b.a.p, daehyun történetek

- Két díjacskát "gyűjtöttem össze" két olvasóm által. Aki kíváncsi rájuk, az kattintson az Antibiotikumok menüpontra.

Zárás:

... és egy kis Sekook és Jaehope a végére, hogy ne csak a Daejae-re emlékezzetek a sztori kapcsán. ;) (yepp, saját szerkesztések) Ezekkel a szerény kis képecskékkel is üzenem Nektek, hogy a történetnek itt még koránt sincs vége, valamint ebben a sorozatban a mellékszereplők is jelentős szerepet töltöttek be/töltenek be/fognak betölteni mindaddig, amíg a legeslegutolsó blog lezárásra nem kerül. Addig a Himup páros lesz a következő megálló, amit a széles palettájú szereplőgárda fog tovább színesíteni. Can't wait to share that. ^^